Varsó zsidó népessége Hitler hatalomra jutásának idejére megközelítőleg 350 000 főt tett ki, és folyamatosan emelkedett. A világon egyedül New Yorkban élt ennél nagyobb zsidó közösség. De a háború évei alatt az ellenségeik szinte teljesen eltüntették őket a térképről, a varsói gettóban vagy a treblinkai gázkamrákban a létszámuk 90 százalékát megsemmisítve. A náci birodalom 800 gettója közül a varsói volt a legnagyobb és a legkíméletlenebb.
Varsó a második világháború előtt
Habár az antiszemitizmus már a XX. század elején is jelen volt, Lengyelország viszonylag biztonságos helynek bizonyult a zsidók számára, és sokan menekültek oda az őket üldöző náci párti rezsimek elől. A két világháború közötti időszakban a zsidó közösség jelentős mértékben hozzájárult Lengyelország kulturális, szociális és politikai életének fejlődéséhez.
A náci megszállás
Lengyelország náci megszállása véglegesen meghatározta a zsidók sorsát. A varsói közösséget 1940-re egy viszonylag kicsi területre zsúfolták össze. A Judenrat, a zsidók helyzetével foglalkozó tanács, 1940. március 27-én elrendelte a kijelölt terület fallal való körbekerítését.
Néhány megmaradt falrészlet a mai napig látható. Például az ul. Zlota 62. számú társasház udvarába bárki szabadon beléphet este 10 óráig, táblák jelzik az utat az emlékhelyhez. Néhány évvel ezelőtt, amikor Varsóban jártam, meglátogattam a helyszínt: két kisebb szakasz maradt fenn a falból.
A zsidók 1940. október 15-ig kaptak időt a gettóba való beköltözésre. Az, aki visszautasította a költözést, halálbüntetéssel sújtották.
Élet a gettóban
A gettó 18 kilométer hosszan terült el a városban, és Varsó 1800 utcájából 73-at érintett. Két részre osztották, a „kis” és „nagy” gettóra.
A körülmények már a kezdetektől rendkívül rosszak voltak. A náci dokumentumok szerint a varsói német kisebbség napi 2613 kalóriányi élelmet kapott fejenként, míg a zsidókat, akiket alsóbbrendűnek tartottak, csupán 184 kalórián kellett tengődniük (összehasonlításképpen: az egészség megőrzéséhez napi 1200 kalóriánál kevesebb energia bevitele semmiképpen sem ajánlott).
Mindezekből adódóan elkerülhetetlen volt a fekete piac megjelenése,, de még így is rengetegen haltak éhen, holttesteik pedig temetetlenül hevertek az utcán. 1941-re több mint százezren lettek az éhhalál áldozatai.
A gettó nagyságát tükrözi, hogy „fénykorában” 380 000 ember élt ott (összehasonlításképpen Debrecen lakossága a 2015-ös adatok alapján 203 500 fő volt), és egy szobában átlag 8 ember kapott helyet.
A kedvezőtlen körülmények ellenére figyelemre méltó közösségi élet zajlott. Emanuel Ringelblum, akit a nácik 1944-ben meggyilkoltak, beszámol a mindennapokról. Részletezi, hogyan támogatták egymást a lakók, koncerteket és kabarékat szerveztek, valamint körülbelül 50 illegális újság is működött.
A varsói gettó felszámolása
1942-ben a Wansee-konferencián kidolgozták a végső megoldást a zsidókérdés elrendezésére és júliusban meg is kezdődtek a deportálások.
Néhány hét leforgása alatt 265 000 zsidót vezényeltek az Umschlagplatz-ra, mely a haláltáborokba szállítandó áldozatok gyűjtőhelye volt. Itt tették fel őket marhavagonokra és indultak Treblinkába.
Egy évvel később újabb akciót szerveztek a gettó népességének csökkentésére, majd 1943 áprilisában megkezdték a gettó teljes felszámolását.
A felkelés
A lengyelek azonban nem maradtak tétlenek a második világháború eseményei alatt, és április 19-én megkezdődött a varsói gettófelkelés. Az ellenállásban néhány százan vettek részt, akik hatalmas túlerővel és sokkal jobban felszerelt fegyverzettel néztek szembe, így természetesen esélyük sem volt. Májusra a nácik elfojtották a felkelést, és a gettó fennmaradó részét is felszámolták, a lakókat pedig deportálták.
A Stroop jelentés részletesen beszámol gettó felszámolásáról és a felkelés leveréséről. Jürgen Stroop, a felszámolásértfelelős parancsnok felégette és egyesével felrobbantotta a gettó épületeit. Parancsba adta, hogy akit találnak, vagy helyben végezzék ki, vagy küldjék haláltáborba. A háború után 1952-ben az emberiesség ellen elkövetett bűneiért kivégezték.
Becslések szerint csupán 15 000 varsói zsidó élte túl a háborút. Napjainkban a lengyel főváros zsidó lakossága csupán 2000 főt számlál.
