A pozsonyi vár a szlovák főváros történelmi városrészében, a 85 méter magas Várhegyen áll. A középkorban Pozsony kapuját tekintették egyben a Magyar Királyság kapujának is (lat. Porta Hungarica), így ez egy stratégiailag fontos terület volt, melyet a végvárrendszer védett. A történelem során a pozsonyi vár lett ennek a várrendszernek az egyik legfontosabb eleme.
A pozsonyi vár a kora középkorban
A várat 907-ben említik elsőként írott formában. Mivel az erődöt több alkalommal is meg kellett védeni a 11. század első felében, valószínűleg emiatt is volt szükség különféle javításokat végezni rajta 1073-ban és 1074-ben.
A 12. század második felében egy kétszintes palota épült a mai udvar nyugati oldalán. 1241-ben és 1242-ben a tatárjárás pusztította Magyarországot. Mivel a kővárak hatékonynak bizonyultak a védekezésben, IV. Béla király támogatta azok építését. Egy 1245-ös feljegyzésből tudjuk, hogy az elindult várépítési program keretén belül új lakótoronyt emeltek a dombon.
A 15. század első felében Luxemburgi Zsigmond, Magyarország és Csehország királya, később német-római császár, hihetetlenül magas költségen átépíttette a várat gótikus stílusban. Pozsonyt az utódai rezidenciájává szerette volna tenni, és már az uralkodása alatt a német-római császárság központja lett. Az első pozsonyi országgyűlést 1402-ben Zsigmond király tartotta a várban. Halálával azonban lelassultak a tervezett átalakítások.
A mohácsi vész után
A 1526-os mohácsi csata elvesztését követően Pozsony Magyarország fővárosává és koronázási helyévé vált. Még abban az évben itt ülésezett az országgyűlés, a vár Magyarország királyainak hivatalos rezidenciája lett. A XVI. században már összesen 43 országgyűlést tartottak a fellegvárban.
A Habsburgok elkezdték reneszánsz stílusban újjáépíteni a várat. A munkálatokat Pietro Ferrabosco olasz mester irányította. A koronázási ékszereket pedig a délnyugati toronyban helyezték el.
A 16. századi költséges felújítás ellenére a vár gyorsan pusztulásnak indult a számos lázadás miatt. Pálffy Pál nádor és várkapitány vállalta a helyreállítást. A Pálffyak kellemes otthonná varázsolták a palotát és az öreg tornyot. Nevük évszázadokra összekapcsolódott a vár történetével.
Giuseppe Priami innovatív elképzelése, hogy a várat és a várost egy hatalmas csillag alakú erőddé alakítsa, végül nem valósult meg. Ehelyett 1672 után egy egyszerűsített projektet valósítottak meg: egy új déli szakaszt építettek az erődítményhez.
A pozsonyi vár Mária Terézia korában
1741. június 25-én, a pozsonyi vár alatti Szent Márton-dómban koronázták meg Mária Teréziát, aki szívesen tartózkodott a várban.
Az ő uralkodása alatt készült el a kút mellett található nagy víztározó. A vár vízvezeték rendszerét Kempelen Farkas tervezte; a vizet lovak által működtetett szivattyúk emelték fel a Duna szintjéről, és vezetéken keresztül juttatták el a várudvar alatti alagsorban található tartályokba.
Mária Terézia halála után
Mária Terézia halála után a vár reprezentációs jelentősége háttérbe szorult. Fia, II. József körülbelül 550 diák számára alapított papneveldét a várban. II. József halála után a papneveldét bezárták, és az üres várat csak a katonaság használta.
1811. május 28-án óriási tűz ütött ki, ami közel 150 évig romosan hagyta a várat. Az erőd továbbra is a katonaságot szolgálta és alkalmanként börtönként működött 1918 utánig, amikor is több terv is készült a vár jövőjére vonatkozóan.
A helyreállítás
A vár helyreállítása 1953-ban kezdődött, és 1968-ban fejeződött be, amikor megnyílt a nyilvánosság előtt. 2008-ban újabb felújítás történt, és a mai megjelenése hasonlít a Mária Terézia uralkodása alatti formájára.
Jelenleg a Szlovák Nemzeti Múzeum működik benne.
Ha érdekelnek a várak, erődök, ezek a bejegyzések is tetszeni fognak:
– Omis, a középkori horvát kalózváros
– A cseszneki vár
– Ilyenek voltak a magyar várak régen – 1. rész
