A pécsi Zsolnay Kulturális Negyed, mely Kelet-Közép-Európa legnagyobb kultúrának szentelt épületegyüttese, többféle stílusú és kerámiákkal díszített épületeivel különleges hangulatot áraszt.
Télen volt lehetőségünk meglátogatni a negyedet, így a legtöbb kültéri dísz már be volt deszkázva, hogy megvédjék őket az időjárás viszontagságaitól. Ám így is kellemes volt sétálni a negyedben. Ha pedig minden kiállítást szeretnénk megnézni, minimum egy egész napos programra számíthatunk.
A Zsolnay Kulturális Negyed születése
A negyed a 2010-ben Európa Kulturális Fővárosaként szereplő Pécs egyik nagyszabású beruházása volt, melynek keretei közt a legendás Zsolnay gyár is felújításra került, és az érdeklődők közelebbről is megismerhetik a történetét és termékeit.
A porcelángyár alapítása és a kezdetek
Zsolnay Miklós 1853-ban alapította a gyárat, miután megvásárolta egy csődbe ment keménycserép üzemet. Ezt követően idősebb fia, Ignác vezette a manufaktúrát egy évtizeden keresztül, ami alatt a vállalat az elárverezés szélére került.
Vilmos időben átvette a vezetést, akinek nevéhez fűződik a gyár újjáélesztése és a nemzetközi hírnév megszerzése. Ez részben annak volt köszönhető, hogy Vilmos különféle agyag- és mázfajtákkal kísérletezett a termékei tökéletesítése érdekében.
A Zsolnay gyár felemelkedése
Az első jelentős elismerést az 1873-as bécsi világkiállítás hozta meg Vilmosszámára, ahol Ferenc József-renddel tüntették ki. A vállalkozás családi jellegét mutatja az is, hogy Vilmos lányai, Teréz és Júlia tervezőként dolgoztak, tőlük származnak az 1870-es és 1880-as évek perzsa és magyaros motívumai.
Az 1878-as párizsi világkiállításon a Zsolnay gyár megkapta az aranyérmet új kerámiájáért, a porcelánfajanszért. Az átütő sikernek köszönhetően rendszeressé válnak a külhoni megrendelések.
Saját fejlesztések
Az 1880-as évek elején bevezetik a pirogránitot, melyet számos szecessziós épület díszítésére használtak (például a kecskeméti Cifra-palota vagy a debreceni Megyeháza).
Zsolnay saját terméke még a különlegesen fénylő eozin máz is, melyet az 1891-es Budapesti Agyagipari Tárlaton mutattak be. Ez szintén a szecessziós dísztárgyak, kerámiák jellemző bevonata lett.
A 20. század kihívásai
A világháborúk a gyárat sem kímélték, jelentősen visszaesett a termelés. Elsősorban hadipari célú gyártásra álltak át, például elektromos szigetelőkre.
A trianoni békeszerződés utáni megváltozott határok és a nyersanyaghiány szintén negatívan hatott a gyár működésére, melynek a gazdasági világválság sem kedvezett.
Majd a második világháború után a gyárat sem kerülte el az államosítás, a rendszerváltás után pedig privatizálták.
Ha Pécsen jártok, ne hagyjátok ki a török építészeti emlékeket sem!
