Kedvenc műemlékeim közé tartoznak az ókori római maradványok. Így hát Diocletianus palotája volt az a látnivaló, amit horvátországi látogatásunk során semmi esetre sem hagyhattuk ki. A műemlékegyüttes a spliti térség legjelentősebb látnivalója, mely az UNESCO Világörökség részét képezi. Mondanom sem kell, hogy nem kis lelkesedéssel vágtam bele a felfedezésbe.
Diocletianus császár uralkodása
Diocletianus volt az első római császár, aki még életében, saját akaratából mondott le a hatalomról. Halála előtt még hét éven át élvezhette „nyugdíjas” éveit. Teljes uralkodói neve Caius Aurelius Valerius Diocletianus volt. A mai Split (Spalatum) közelében található Salonában született 244. december 22-én, és 312. december 3-án hunyt el.
Uralkodása több szempontból is említésre méltó. Többek között sikerült a katonacsászárok idején meggyengült Római Birodalmat konszolidálnia több mint két évtizedes császársága alatt. Bevezette a tetrarchia („négyes uralom”) intézményét, mely által a központi hatalom négy személy között oszlott meg.
Uralma a keresztények üldözése miatt is emlékezetes maradt. Bár visszavonulása után polgárháború robbant ki, amit nem volt képes megakadályozni, az általa létrehozott államforma, a dominatus még sokáig fennmaradt (a császár már nem mint princeps, azaz Róma első polgáraként, hanem mint dominus, azaz korlátlan hatalmú úrként töltötte be szerepét).
Életének első 40 évéről keveset tudunk, illetve egyes életeseményeiről eltérő információk maradtak fenn. Annyi bizonyos, hogy rendkívül fényes karriert futott be, hiszen alacsony sorból származott. Egyes feltételezések szerint egy rabszolga fiaként látta meg a napvilágot Diocles néven, vagy a felmenői között volt felszabadított rabszolga. Nevét később maga változtatta Diocletianusra, ami sokkal előkelőbben hangzott.
Katonai pályafutása során egyre feljebb jutott a ranglétrán, és megszerezte Carus császár bizalmát, ami kulcsfontosságú volt előmenetele szempontjából. Carus a lovas testőrség vezetőjévé nevezte ki. A perzsa hadjárat során Carus és egyik fia életüket vesztették, ezt követően az ambiciózus hadvezér Róma felé vette az irányt, hogy hatalomra törjön.
A tetrarchia
Diocletianus bölcsen eltért az addigi katonacsászárok politikájától. Az birodalom szinte minden részén lázadások és zavargások zajlottak, így uralmának megszilárdítása érdekében elengedhetetlen volt hatalmának megosztása, a tetrarchia bevezetése.
Társuralkodónak bizalmasát, Maximianust nevezte ki, aki a birodalom nyugati részéért volt felelős. Később bevonta a kormányzásba Constantinus Chlorust és Galeriust is. Az első két férfi augusztusi szerepet töltött be, míg az utóbbi kettő caesarként uralkodott.
303-tól Diocletianus súlyos betegségben szenvedett, de sikeresen felépült. Részben ez a tapasztalat vezetett a felismeréshez, hogy nincs már elég ereje az uralkodáshoz, így 305-ben lemondott. Maximianus szintén visszavonult, így a két caesar vált augustusszá.
Diocletianus palotájának története
A palotát Diocletianus építette Spalatumban, szülővárosához közel. Itt töltötte utolsó éveit, miután visszavonult a kormányzástól. 1979-ben az épületegyüttes felkerült a világörökségi helyszínek listájára.
Diocletianus palotája a késő-római építészet csodás példája, 293 és 305 között épült, 38 000 m² területen. Salona lakosainak egy része is ide költözött. Diocletianus halála után Split a következő császári családok száműzött tagjainak nyújtott menedéket.
A Peristilium
A tenger felől egy tágas, pálmafákkal szegélyezett sétány veszi körül a palotát, a Riva, mely az ókorban még nem létezett, hiszen a tenger egészen a palota faláig nyúlt. A szűk Tengeri kapun léptünk be a palotába, amelyhez összesen négy bejárat vezet.
Egy hatalmas földalatti helyiségbe érkeztünk, ahol jelenleg bazárosok árusítják portékáikat. Balra található a kőtár, amelyet belépő ellenében tekinthetünk meg.
A föld alatti helyiségekből kilépve a Peristiliumba érkeztünk, amely ma egy korinthoszi oszlopokkal övezett tér. Helyenként a későbbi építkezések során az oszlopok közötti részeket befalazták. Ez egykor Diocletianus fogadócsarnoka volt.
Bizonyosan nagyon fényűző lehetett, mivel nyilvánvalóan lenyűgözni kívánta a látogatóit. Az oszlopok méretei alapján valószínűleg sikerült is neki. Hamar feltűnt egy gyönyörű szfinx szobor. Diocletianus összesen 12 ilyen szobrot hozatott ide Egyiptomból. Ez volt egykor Diocletianus fogadócsarnoka.
A Szent Duje székesegyház
Jobbra található a Szent Duje székesegyház, mely Diocletianus mauzóleumára épült az 7. században. Elég ironikus, hogy a császár szarkofágját az avar-szláv betörések idején elpusztították, és a nyugvóhelyéül választott mauzóleuma az általa gyűlölt vallás egyik temploma lett. Szent Duje Split védőszentje, a város korai püspöke volt. Érdekesség, hogy IV. Béla egyik lánya, Katalin is a székesegyházban nyugszik.
A székesegyházba szintén belépő ellenében juthatunk be, és megkövetelik a szerény öltözéket. Mivel ujjatlan felsőben voltam, belépéskor a jegyárus utánam dobott egy használt szürke kendőt, amit a vállamra kellett terítenem.
Az egyházi kincstár is a székesegyház épületében található, ahol rengeteg szakrális értéket, illetve mártírok maradványait állítottak ki egy rendkívül kis helyre zárva. Számomra ez és a túldíszítettség nyomasztó volt, igyekeztem is gyorsan kifelé. Sokkal jobban érdekeltek az ókori részek.
A templom aljában egy szintén kis alapterületű kripta található, amelyben van egy verem, ami valamikor állítólag börtönként is funkcionált. Jelenleg egy mártírnak szentelt kápolnaként működik.
A harangtorony
A székesegyházhoz tartozik a harangtorony, ahová szintén fel lehet jutni fizetség ellenében. A palota területére egyébként ingyenes a belépés, szabadon lehet járni-kelni.
Az 57 méter magas harangtorony lépcsője helyenként rendkívül szűk és zárt (az egri minaret lépcsőjéhez tudnám hasonlítani), de tériszonyosok figyelem! Az első emelet után nyitott fémlépcső vezet fel a torony tetejéig. A kilátás fentről csodálatos, egészen a városon túli hegyekig elláthatunk, és az egész várost, beleértve a kikötőt is, jól belátni.
Ami különösen felkeltette az érdeklődésemet, az a torony első emeleti pihenőjén található. A katedrális falai hatalmas kőtömbökből épültek, amelyeken régi falfirkák láthatók, például az 1600-as évekből. Felfedeztem egy 17. és egy 18. századi évszámot is.
Jupiter temploma
A templommal szemben, egy sikátoron át elérjük a Jupiter templomot, amelyet később keresztelő kápolnává alakítottak. Nagyon vonzó számomra az épület kazettás mennyezete, azonban Ivan Mestrivic Keresztelő János bronz szobra nem nyerte el a tetszésemet.
A kápolnában Split két érsekének a szarkofágja is megtalálható. A bejáratnál Jakov Selembrije 16. századi reneszánsz szarkofágja látható.
Összességében a palota maradványai még romjaiban is lenyűgözőek. Méretei, díszítettsége, kifinomultsága nagyszerűen visszaadja az ókor fényűzésre való hajlamát. A sikátorok, oszlopsorok és a földön heverő kőmaradványok különleges hangulatot árasztanak.
Elbűvölő, ahogyan a palota részeit az idők során bevonták a későbbi építkezésekbe, tükrözve, hogy a város büszkén vállalja és együtt él saját történelmével.
Horvátország történelmi óvárosai megérik a felfedezést. Itt olvashatsz Dubrovnikról, itt pedig Omis erődeiről.
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot az Instagramon és a YouTube-on is!
