- Egy kastélynyi nyugalom a századforduló világában
- A „morbus hungaricus” és a szanatórium születése
- Szigor, csend, friss levegő
- Bőséges étkezés, alvás, hízás
- Nincs internet, nincs TikTok, viszont van sakk, malom és beszélgetés
- A mai Korányi: más betegség, ugyanaz a küldetés
- És akit érdekel a teljes történeti forrás:
- GYIK
Egy kastélynyi nyugalom a századforduló világában
Vannak helyek, amik mellett elsétálunk, és talán észre sem vesszük őket. De ha megtudjuk, milyen történetek szövődtek falai között, hirtelen már nem csak egy régi épületet látunk, hanem emberi sorsokat, reményt, és egy teljes korszak lenyomatát.
Ilyen az Erzsébet királyné Szanatórium is, vagy ahogy ma ismerjük: a Korányi.
A Vasárnapi Ujság 1903-as számában bukkantam rá egy cikkre, ami nemcsak az intézmény történetét mutatja be, hanem bepillantást enged a gyógyulás és a gyógyítás akkori hétköznapjaiba is.
A „morbus hungaricus” és a szanatórium születése
A tuberkulózis, vagyis akkor ismertebb nevén gümőkór, a századfordulón Magyarországon is vezető halálok volt. Nem válogatott: a tüdő mellett bármely szervet megtámadhatott, és mivel oltás még nem létezett, az orvosok a lehető legváltozatosabb módszerekkel próbálták megfékezni a járványt.
A szegényebb rétegek számára a kezelés elérhetetlen luxus volt. Erre válaszul jött létre 1898 májusában a Budapesti Szegénysorsú Tüdőbetegek Szanatóriumi Egyesülete, gróf Batthyány Lajos vezetésével és Korányi Frigyes alelnökségével.
Korányi bejárta fél Európát, hogy megtalálja a legjobb példát a szanatóriumi kezelésre: végül Svájc, Davos lett az ihletadó. És ha már inspiráció, akkor stílus is: az épületeket Czigler Győző tervezte, klasszikus pavilonrendszerben, ami a fertőzés terjedését is csökkentette.
A helyszínről maga Ferenc József döntött, aki telket adományozott a Svábhegy nyugati oldalán, és engedélyezte, hogy az intézmény feleségéről, Erzsébet királynéról kapja a nevét.
Szigor, csend, friss levegő
1901-re elkészült az első pavilon. Óriási belmagasság, hatalmas ablakok, mindig nyitott teraszok voltak jellemzőek a mindennapokra. A gyógyítás kulcsa a levegő volt. Nem átvitt értelemben, hanem konkrétan reggeltől estig a friss levegőn feküdtek a betegek, jól bebugyolálva.
A terápia nemcsak orvosi volt, hanem szinte katonásan szervezett.
- Reggel 6–7 között kötelező fürdés, felügyelettel
- Utána pihenés a nyitott folyosón
- Vizit, ahol az orvos meghallgatta a panaszokat
- Délben ebéd, melyet szieszta követett
- Uzsonna, vacsora, sok pihenés, kevés beszéd
A szabályokat szigorúan betartatták. Aki nem fürdött időben, azt feljelentették az igazgatónál.
Bőséges étkezés, alvás, hízás
A betegek annyit ehettek, amennyit csak bírtak – és bizony volt olyan, aki 3-4 borjúszeletet is eltüntetett egyetlen ebéd alatt.
A cél nem az önfegyelem, hanem a hízás volt. Aki 10 kilót felszedett, jubileumi sört kapott. Aki nem hízott, arról sajnos feltételezték, hogy nem is gyógyul.
Az ellátás napi 4 koronába került, de voltak ingyenes helyek is. A váltás szerdánként történt, ilyenkor új betegek jöttek, a gyógyultak hazatérhettek.
Nincs internet, nincs TikTok, viszont van sakk, malom és beszélgetés
Az időt sétával, társasjátékkal (csak a szelídebbek: sakk, malom engedélyezve, a kártya tiltva volt), és sok-sok pihenéssel töltötték. A levegő mellett a csend és a nyugalom is fontos terápiás elem volt.
A gégeproblémák miatt hetente kétszer jött a gégeorvos, Dr. Pollacsek Elemér, aki mindenkit megvizsgált. A hang elhalványulása komoly jel volt. A cikk szerint a halálozás minimális volt: ezer betegből mindössze heten hunytak el.
A mai Korányi: más betegség, ugyanaz a küldetés
A szanatórium ma is működik, immár Országos Korányi Tbc és Pulmonológiai Intézetként, elsősorban a dohányzással összefüggő tüdőbetegségek kezelésére specializálódva.
És akit érdekel a teljes történeti forrás:
A cikk további részében elolvashatod a Vasárnapi Ujság 1903/51. számának teljes eredeti anyagát eredeti stílusban, teljes terjedelemben.
Ha érdekel a századfordulós Budapest, ezek a bejegyzések is tetszeni fognak:
- Budapest eltűnt épületei – 1
- Budapest eltűnt épületei – 2
- Budapest eltűnt épületei – 3
- A Milleniumi Kiállítás
- Budapesti szecessziós iskolaépületek
- Komor és Jakab budapesti épületei
- Orczy-ház
- Postatakarékpénztár (Lechner Ödön)
Ha szeretnél értesülni a legfrissebb posztokról, kövess minket a Facebookon, az Instagramon vagy iratkozz fel a blog YouTube-csatornájára. Pinteresten is ott vagyunk!
GYIK
Mi volt a „morbus hungaricus” ?
A „morbus hungaricus” a tuberkulózis magyar neve volt, amely a századfordulón Magyarországon vezető halálokként pusztított.
Hogyan nézett ki a gyógyítási folyamat a Korányi szanatóriumban a századfordulón?
A gyógyítás a friss levegőn való hosszú éjszakai fekvésre, szigorú napi rutinra és szociális tevékenységekre, például társasjátékokra, valamint szigorú szabályokra épült, mint például a reggeli fürdés kötelezettsége és a rendszeres vizit az orvossal.
Miben különbözik a mai Korányi az eredeti szanatóriumtól?
A mai Korányi már Országos Korányi Tbc és Pulmonológiai Intézetként működik, és elsősorban a dohányzással összefüggő tüdőbetegségek gyógyítására specializálódott, de küldetése ugyanaz: a komplex tüdőgyógyászat támogatása.
Milyen környezet és életkörülmények jellemezték az eredeti Korányi szanatóriumot?
Az intézmény klasszikus pavilonrendszerű épületekkel rendelkezett, nagy belmagassággal és nyitott teraszokkal, ahol a betegek a friss levegőn feküdtek, és a csend, nyugalom és társadalmi játékok segítettek a gyógyulásban.
Miért volt különösen fontos a levegő és a csend a gyógyítás során a századfordulón?
A friss levegő és a csend alapvető terápiás elemek voltak, mivel a tüdőbetegségek kezelésében a megfelelő környezet és a pihenés kulcsfontosságúak voltak a gyógyulás elősegítésében.
