Lechner Ödön, a magyaros szecesszió későbbi megteremtője, hosszú ideig kereste a saját hangját. Az 1860-as évektől az 1890-es évekig tartó időszak számára nem a kiteljesedésről, hanem az útkeresésről szólt: arról a nyugtalan belső feszültségről, amely akkor keletkezik, amikor egy alkotó már többet érez magában, mint amit a kora még megenged neki.
Korai épületein erősen jelen vannak a historizmus kötött formái, a kor elvárásai, a megrendelők ízlése. Lechner ezek között a keretek között dolgozott, de sosem érezte igazán otthon magát bennük. Már ekkor látható volt az a nyugtalanság, az a formákon túli gondolkodás, amely később a magyar szecesszió egyik legeredetibb világát hozta létre.
Ebben az időszakban Pártos Gyulával közösen tervezett épületei különösen izgalmasak: egyszerre alkalmazkodnak a korhoz, és egyszerre árulják el, hogy az alkotó már máshová tart. Van köztük olyan, ahol a megbízó kívánsága erősebben érvényesült, és olyan is, amelyben már felsejlik az a sajátos lechneri látásmód, amely később teljes erejében bontakozik ki.
Az itt bemutatott öt épület nem a legismertebb alkotásai közé tartozik, mégis mindegyik fontos állomás. Apró repedések a historizmus falán, első kísérletek a szabadság felé. Rejtett kincsek, amelyekben már ott vibrál az a szellemiség, amely néhány évvel később végleg átírta a magyar építészet arculatát.
- A szegedi városháza (1882–83)
- Drechsler-palota (1882–84)
- A nagybecskereki megyeháza (1885–86)
- A budapesti Thonet-ház (1888–89)
- Szegzárd Szálló és Vendéglő, Szekszárd (1889–93)
- Lechner rejtett kincsei
- GYIK
- Mi jellemzi Lechner Ödön korai épületeit, és hogyan tükrözik az útkeresés fázisait?
- Hogyan mutatkozik meg Lechner Ödön egyedi látásmódja a közös épületterveken, különösen Pártos Gyulával közösen?
- Miben rejlik a Szegedi városháza különlegessége?
- Milyen sajátos stíluselemek és technikai megoldások jellemzik a Drechsler-palotát?
- Mit mond el a Szegzárd Szálló épülete Lechner sajátos stílusáról, és miért tartják ezt a tervet egy különleges példának?
A szegedi városháza (1882–83)
A mai szegedi városháza nem mindig volt ilyen kecses és határozott. Egykor Schwörtz János szerény, egyemeletes épülete próbálta tartani a frontot, míg a város meg nem unta a szűk kereteket.
De nemcsak az épület lett kevés: a helyi büszkeség is megreccsent, amikor kiderült, hogy a színházat a bécsi Fellner és Helmer tervezik majd. Ők voltak az akkori „multik”, akik sorozatban szórták le a Monarchia-színházakat. A város azt mondta: elég a bécsi gőgből, hazait akarunk.
Így született meg az a pályázat, amit csak magyar építészekre szabtak, és amibe Lechner Ödön és Pártos Gyula bele is vágtak. Volt azonban egy apró bökkenő: barokkot kértek. Mert Tisza Lajos, az árvíz utáni újjáépítés vezére, ragaszkodott a történelmi stílushoz.
De itt jön a lényeg: Lechner még bilincsben is tudott táncolni. A torony nem az épület elejére került, hanem az udvarba, mely szinte lázadó gesztus volt akkor. A manzárdtetők elhelyezése önmagában egy geometriai balett, a mázas cserepek csillogása pedig már előrevetíti az Iparművészeti Múzeum színkavalkádját.
Drechsler-palota (1882–84)
Szeged után Lechner Ödön már nem akarta visszafogni magát. A Drechsler-palotában – hivatalosan a MÁV Nyugdíjintézet Bérháza – már érezni, hogy valami fortyog benne.
Az Andrássy út mentén sorakozó paloták között álló Drechsler homlokzatán a korai francia reneszánsz motívumai dominálnak: választópárkány, baluszteres párta, saroktornyok, tetőablakok. De Lechner itt már elkezdi a maga titkos játékát: a kapuk nem elöl vannak, hanem oldalról nyílnak.
A földszint egykor a híres Drechsler kávéháznak adott otthont. Lechner maga tervezte a belsőt, de sajnos ez már történelem. A kávé illata elillant, a bútorok elvesztek, de a falakban ott bujkál még a mester gondolata. És mit tett a falakba? Gőzmozdonyokat, motívumként. Mert ha már egy MÁV-épületről van szó, akkor hadd gőzöljön az a díszítés.
És közben, észrevétlenül, a díszítések között megjelennek azok a keleti motívumok, amik később szignóként ragadnak Lechner keze alá. A stílus itt még nem magyaros, de már nem is idegen, így mondhatjuk, ez az épület átmenet egy új világba.
A nagybecskereki megyeháza (1885–86)
Volt egyszer egy városháza Szegeden, amit annyira szerettek, hogy le akarták utánozni. És akkor jött Nagybecskerek városa, és azt mondta: „Mi is olyat kérünk, mint a szegedieké. ”
Lechner és Pártos megkapták a megbízást, de nem szárnyalhattak szabadon, mivel a megrendelők a szegedi városháza barokk pompáját szerették volna viszontlátni. Így hát Lechner újra barokkba öltözött.
A tetősziluett ismerős lehet: nem véletlen, gyakorlatilag a szegedi városháza fedelének ikertestvére. Az óratorony a német barokk iskolájából idéz, mintha egy bajor város széléről teleportálták volna. De az igazi Lechner-csavar a középrizalit Palladio-motívuma.
És bármennyire is a megbízó ízléséhez kellett idomulni, Lechner kézjegye ott lapul a részletekben: a torony merész elhelyezésében, az arányok játékában, a motívumokban.
A budapesti Thonet-ház (1888–89)
A Váci utcai üzletház volt Budapest első modern üzletpalotája, ahol nemcsak vásárolni lehetett, hanem belépni a jövőbe. A szegecselt vasoszlopok, az üvegezett portál, a vasvázas homlokzat olyan előremutató megoldások, hogy Amerikában is csak pár éve voltak divatban, nálunk meg már a Thonetben pompáztak.
Lechner gyerekkora óta imádta a kerámiát, és itt végre nem kellett visszafognia magát. A homlokzat felső része szinte tobzódik a mázas csempékben és pirogránit díszítésben.
Egy vékony erkély választja el a földszint csillogó portálját a lakószintektől. Mindez olyan, mintha Lechner azt mondaná: „Na eddig tartott a bolt, innen már jövök én.” A pirogránit sávok függőlegesen hasítják a homlokzatot, az ablakok között kis szobrok – egy férfi, egy nő – figyelnek ránk.
Szegzárd Szálló és Vendéglő, Szekszárd (1889–93)
A korábbi vendéglő bővítéséből létrejövő szálló egyszerre tisztel múltat és kacsint a jövőre.
A kerek, zárt sarokerkély az épület ikoniku eleme, nem hivalkodó, de mégis azonnal Lechnert kiált.
A szálló alapvetően historizáló díszítésű, de ha figyelmesen nézzük, mindenhol ott van Lechner keze nyoma: például a főpárkány helyett egy attikafal uralja a tetővonalat, ami nemcsak esztétikai húzás, hanem okos technikai megoldás is, mivel így belső vízelvezetés is megvalósul.
És a kedvenc apróságom? A keretezés nélküli ablakok jelzésszerű szemöldökdíszei olyanok, mintha Lechner csak annyit mondana: „Tudom, mit vártok tőlem, de nézzétek, mit engedek meg magamnak.”
Lechner rejtett kincsei
Ezek az épületek nem a legismertebbek, és nem a képeslapokra kerülő Lechner-ikonok, de pont ezért különlegesek. Itt a mester még keresi magát, próbálkozik, kísérletez, és közben olyan részleteket alkot, amelyekből kialakul a későbbi mesterművek sora.
Lechner Ödön nem egyik napról a másikra lett a magyaros szecesszió királya, hanem lassan, rétegről rétegre építette fel saját világát, mint egy szorgos mester, aki nem siet, mert tudja: az idő neki dolgozik, ha nem adja el magát.
Ezek a gyöngyszemek ma is ott ragyognak – néha észrevétlenül, néha elfeledve –, de aki figyel, annak elmesélik az igazi Lechnert.
Ha szeretnél értesülni a legfrissebb posztokról, kövess minket a Facebookon, az Instagramon vagy iratkozz fel a blog YouTube-csatornájára. Pinteresten és TikTokon is ott vagyunk!
Ha szereted Lechner Ödön épületeit, ezek a bejegyzések is biztosan tetszeni fognak:
GYIK
Mi jellemzi Lechner Ödön korai épületeit, és hogyan tükrözik az útkeresés fázisait?
Lechner Ödön korai épületein még erősen láthatóak a historizmus kötött formái, amelyek a kor elvárásait és megrendelői ízlést tükrözik, de már ekkor érzékelhető a nyugtalanság és a formákon túli gondolkodás, ami később a magyar szecesszió újszerű világát hozta létre.
Hogyan mutatkozik meg Lechner Ödön egyedi látásmódja a közös épületterveken, különösen Pártos Gyulával közösen?
Lechner Ödön közös terveiben, mint például azokban, amelyek Pártos Gyulával készültek, látható az alkalmazkodás a kor prűdségéhez, de már érezhető a sajátos lechneri látásmód, amely a formákon és részleteken keresztül bontakozik ki, jelezve az alkotó sajátos világát és szellemiségét.
Miben rejlik a Szegedi városháza különlegessége?
A Szegedi városháza különlegessége abban rejlik, hogy Lechner Ödön az udvarban helyezte el a tornyot, amely lázadó gesztus volt a hagyományokhoz képest, a geometriai balett a manzárdtetők elhelyezésében, és a mázas cserepek már előrevetítik az Iparművészeti Múzeum színkavalkádját, valamint a formák függetlenségének kifejezését.
Milyen sajátos stíluselemek és technikai megoldások jellemzik a Drechsler-palotát?
A Drechsler-palota homlokzatán korai francia reneszánsz motívumok láthatók, például választópárkány és saroktornyok, valamint a kapuk oldalról nyílnak, ami egyedi jellemző. A belső térben gőzmozdonyokat ábrázoló motívumok találhatók, amelyek a MÁV-épület műfajába illeszkednek, és keleti motívumok is megjelennek, jelezve a stílus átlépését a magyaros szecesszió felé.
Mit mond el a Szegzárd Szálló épülete Lechner sajátos stílusáról, és miért tartják ezt a tervet egy különleges példának?
A Szekzárd Szálló épületének részletei, mint a keretezés nélküli ablakok szemöldökdíszei, azt mutatják, hogy Lechner szabad kezet adott magának, miközben megfelelt a megrendelő ízlésének. A részletekben ott van Lechner kezének nyoma, mely a sajátos stílus és a művészi szabadság jegye.
