A Balaton délnyugati sarkában, Keszthely határában, a 76-os főút mentén, a Fenéki-szorosnál áll egy egyszerű, nem túl feltűnő épület. Vastag kőfalai és vaskos gerendái 400 éve őrzik a térség történelmét – ez a fenékpusztai vámház, amely egykor a kereskedők és az utazók egyik fontos állomása volt.
Stratégiai helyen épült vámház
A Fenéki-szoros már az ókorban is természetes átkelőhely volt a Balaton és a Kis-Balaton találkozásánál. A rómaiak idején itt állt a Valcum erőd, amely a Pannóniát átszelő utak fontos állomása volt.
A középkorban a Balaton nyugati vége megmaradt fontos kereskedelmi csomópontként – a só, a gabona, a bor és az állatállomány mind ezen a ponton haladt át.
Az ekkor felépülő révészek és halászok házai valószínűleg a római erőd romjainak köveiből épültek.
Miért épült a fenéki vámház?
A ma is látható épület a 17. század első felében épült. A vámházat azért építették, hogy ellenőrizzék és megvámolhassák az árukat, szabályozzák a Balatonon való átkelést. Szükség esetén katonai bázisként is működött.
Az átkelőhely maga már 1648-ban is szerepelt az írásos forrásokban mint Bottyán-Fenék révátkelőhely. A rév nem működött éjjel-nappal, ezért egy „beszálló” fogadót építettek, ahol az átkelésre várakozók állataikkal együtt pihenhettek és megszállhattak.
A vámházban hivatalnokok, őrök és szolgák éltek, az udvaron istállók, raktárak és karámok álltak. A révészek is Fenéken laktak.
A századok viharában
A 18–19. században a fenékpusztai vámház a Festetics család birtokában volt. Az 1790-es években a nemesi család itt hozott létre révátkelőt és hajóépítő műhelyt, az olasz hajómester Antonio Bori tervei alapján.
1798-ban épült a Juditta révészhajó, 1801-ben pedig a László és a Sidonia révészhajók, valamint a Pali és a Fecske evezős komphajók.
Szintén ebben az időszakban épült a legendás, kétárbocos gálya, a Phoenix is, melyet 1797-ben bocsátottak vízre. A források szerint akár 3000 mázsa áru szállítására is képes volt. Főként sót, de másféle árut is szállított, és időnként ünnepségeket is tartottak rajta. 1827-1830 körül pusztulhatott el. Emlékét egy fatábla őrzi a vámház mellett.
Mivel Fenékpuszta nemcsak átkelőhelyként, hanem kikötőként is szolgált, jelentős bevételre tett szert, a szállítás és az átkelés díjait pedig a vámházban kellett megfizetni.
1839-ben Festetics György egy 87 méter hosszú fahidat emelt, amelyen áthaladva hídpénzt kellett fizetni — ez a bevétel egészen az első világháborúig hozzájárult a vámház fontos szerepéhez.
A forgalom idővel egyre csak nőtt, így a Balaton-menti útvonalak folyamatosan fejlődtek, és a vámház szerepe is fokozatosan megváltozott.
A 19. század közepén a vasút megjelenése következtében a fő kereskedelmi útvonalak áthelyeződtek, így a vámház fokozatosan elveszítette gazdasági jelentőségét.
Legendás betyárok
Patkó János
A vámház története szorosan kapcsolódik a térségben ismert betyárok sorsához is. Az egyik ilyen betyár Patkó János volt, aki a testvérével, Pistával együtt az 1848-49-es szabadságharc utáni időszakban Somogy megyében „tevékenykedett”.
A szájhagyomány szerint Patkó János ismert volt ravaszságáról, bátorságáról és a zsandárokkal való szembenállásáról. 1861-ben szökött rabként számolnak be róla, 18 évnyi börtönbüntetés elől menekült el társai segítségével.
1862-ben viszont Galambok közelében súlyos sérülést szenvedett, társai támogatásával jutott el sérülten Fenékpusztára. Mira odaértek, sebe már elkezdett üszkösödni, ezért kérte, hogy vessenek véget a szenvedésének, melyet meg is tettek.
Nádi János
Nádi János a hagyomány szerint lovászként dolgozott Fenékpusztán a Festetics-birtokon. Egyszer vitába keveredett a birtok intézőjével, így elhagyta munkáját és betyárrá vált.
Egy árulás során a fenéki csárdában, azaz a vámházban zsandárok rajtaütöttek, és lelőtték. A vámház falán egy emléktábla és dombormű neki is emléket állít.
A 20. századtól napjainkig
A vámház a 20. században sokféle funkciót kapott – volt présház, lakóépület, gazdasági raktár, csárda, bolt és kocsma is, majd magára hagyott, pusztuló műemlék.
A műemlékvédelem felismerte értékét: ma védett épület, amely a fenékpusztai római erőd, a fenékpusztai kiskastély és a környező természeti értékek mellett a térség egyik rejtett kincse.
A vámház mint kulturális örökség
A fenékpusztai vámház nem csupán kő és mész. Ez az épület tanúja annak, hogyan változott a Balaton környéki élet: a katonai határőrhelytől a kereskedelmi ellenőrzőpontig, majd a vidéki kocsmáig.
A közelben található római erőd, a castrum romjai és a hozzájuk kapcsolódó feltárások – például a Balatoni Múzeum Castrum Virtuale kiállítása – bemutatják a térség történetét. Érdemes oda is ellátogatni.
Miért értékes a fenéki vámház kulturális örökségként?
A vámház fontos tanúja a regionális változásoknak – a katonai határőrházaktól a kereskedelmi ellenőrzőpontokig –, és a térség történetének szimbóluma.
Milyen funkciókat töltött be a vámház a 20. századtól napjainkig?
A 20. században a vámház különféle funkciókat töltött be, mint présház, lakóépület, gazdasági raktár, csárda, bolt és kocsma, majd végül magára hagyták, és pusztuló műemlékké vált.
Kik voltak a legendás betyárok, akik sorsa köthető a vámházhoz?
A legendás betyárok közül Patkó János, aki ravaszságáról és bátorságáról volt ismert, és sebesülten a vámházhoz érkezett, ahol kérte társait, hogy vessenek véget a szenvedéseinek, és lőjék le. A másik betyár Nádi János, akit a hagyomány szerint egy árulás során lelőttek a zsandárok a vámházban.
Milyen szerepet töltött be a vámház a történelem során?
A vámház fontos kereskedelmi szerepet töltött be, ellenőrizte az áruszállítást és az átkelést, továbbá a 19. század közepén jelentős bevételi forrást jelentett, később jelentőségét a vasút megjelenésével fokozatosan elveszítette.
Miért épült a fenéki vámház?
A fenéki vámházat a 17. század első felében építették azzal a céllal, hogy ellenőrizze és megvámolja az árukat, szabályozza a Balatonon való átkelést, valamint katonai bázisként is működött szükség esetén.
