Szeged, ahol a szecesszió életre kel: a legszebb épületek nyomában

A szegedi szecesszió legszebb épületei

Szeged azon kevés városok egyike a világon, ahol a szecesszió szinte minden utcában felragyog: több mint ötven épület őrzi ennek a különleges stílusnak a báját. A szegedi szecesszió ebben a tekintetben egy lapon említhető Béccsel, Budapesttel vagy akár Barcelonával.

A szecesszio.szegedvaros.hu tematikus sétát ajánl a látogatóknak, és én is erre a nyomvonalra indultam el. Most pedig meghívlak benneteket, hogy együtt fedezzük fel ezeket a szecessziós gyöngyszemeket – nem listát vagy adatokat, hanem valódi élményt szeretnék megosztani veletek: azt, amikor a város maga életre kel a részleteiben, színeiben és formáiban.

Raichl-palota – egy álom, ami sosem teljesedett be teljesen

Szegedi szecessziós sétánkat a Raichl-palotánál kezdjük, amelynek története legalább olyan izgalmas, mint maga az épület. A palotát 1910-ben emelték, eredetileg a tehetséges és szenvedélyes építész, Raichl (Raichle) J. Ferenc saját otthonának szánta.

Raichl korábban Szabadkán is épített magának palotát, de anyagi nehézségei miatt el kellett hagynia a várost. Így került Szegedre, ahol újra nekifogott egy nagyszabású építkezésnek. A szegedi palota nagyobb lett, mint a szabadkai, mégis egyszerűbb és letisztultabb díszítés jellemzi.

Sajnos ismét közbeszólt a sors: a mestertől anyagi gondok miatt el kellett venni a házat, amely végül Vadász János ügyvéd keze alatt fejeződött be, Raichl eredeti terveihez hűen.

Az épület sarokrésze különösen figyelemre méltó: itt találjuk a leggazdagabb díszítést, a földszinten hajdan hatalmas fa portálokkal nyíló üzletekkel. A homlokzatot zárt majolikás erkélyek, fa előtetők, nyitott erkélyek és egy bástyaszerű torony teszi még lenyűgözőbbé. A kék és arany mozaikokon népi motívumok ragyognak, amelyek a napfényben szinte életre kelnek.

A palota rövid ideig magánrezidencia volt, majd 1911-től 1921-ig az Apolló Mozgófénykép Színház működött benne. A második világháború idején diákotthonként szolgált, később pedig gimnázium kapott benne helyet. Bár ma a fák és a kábelek részben eltakarják, mégis megőrizte impozáns jelenlétét.

A Raichl-palota nem csupán egy szép épület, hanem egy alkotó ember története is – a küzdelmeké, álmoké és újrakezdéseké, amelyek nyomot hagytak Szeged városképén.

Ungár–Mayer-palota – Szeged ékköve, ahol a szecesszió kiteljesedik

Ha van épület, amely nélkül elképzelhetetlen Szeged belvárosa, az az Ungár–Mayer-palota. 1910 és 1911 között épült a fiatal, ám már akkor is nagyra tartott Magyar Ede tervei alapján. A két megrendelő vállalkozó – Ungár Benő és Mayer Áron – nevét viselő palota hamar a város egyik jelképe lett.

Érdekesség, hogy az eredeti tervek még egy szimmetrikus, Gresham-palotához hasonló épületet írtak elő. Magyar Ede azonban nem elégedett meg a sablonnal: aszimmetriát, játékosságot vitt a tervekbe, és ezzel olyan különleges karaktert adott a háznak, ami azóta is lenyűgözi a járókelőket.

A kivitelezést a Pick és Tóbiás cég végezte – némi szabálytalansággal fűszerezve: az építkezés engedély nélkül indult, a lakók pedig már akkor beköltöztek, amikor még nem volt lakhatási engedély.

Mégis, az épület szerkezetében a legmodernebb anyagot, vasbetont használták, ami a 20. század elején igazi újdonságnak számított. A statikai számításokat a vasbetonépítés hazai úttörője, Zielinszky Szilárd készítette – ő tervezte a szegedi víztornyot is.

Az alsó szinten kezdetben elegáns üzletek és kávéházak várták a vendégeket: a Corso Kávéház és a Dreher Sörcsarnok a szegedi polgárság kedvenc találkozóhelyei közé tartoztak. A második világháború idején óvóhelyet alakítottak ki a pincében, később pedig a tágas polgári lakásokat feldarabolták, ami az épület gyors romlásához vezetett.

1999-ben azonban új életet kapott: a felújítás után ismét visszanyerte régi ragyogását. Ma újra úgy tündököl, ahogy azt Magyar Ede megálmodta, és méltán tartják a szegedi szecesszió egyik legszebb ékkövének.

Az Ungár–Mayer-palota azt mutatja meg, hogyan képes egy fiatal, tehetséges építész – Magyar Ede – maradandót alkotni, még ha élete fájdalmasan rövidre is szabott volt.

Reök-palota – a víz hullámaiba álmodott szecesszió

Ha a szegedi szecesszió kincseiről beszélünk, a Reök-palota kihagyhatatlan. Tervezője, a fiatalon elhunyt, tragikus sorsú Magyar Ede itt mutatta meg igazán, mire képes a tehetsége. Az épület létrehozásakor európai útjain szerzett benyomásait ötvözte saját stílusával, és olyan palotát alkotott, amely a francia és belga szecesszió szintjén is figyelmet érdemel.

A megbízó, Reök Iván – Munkácsy Mihály unokaöccse és a Folyammérnöki Hivatal vezetője – különleges inspirációt adott: a vizet. Így lett a palota minden vonala, színe és motívuma a hullámzás, a természetes vizek játékos világának lenyomata.

1907 novemberére készült el a kétszintes saroképület, amelynek homlokzatát kék vízililiomok, akantuszlevelek, hullámos erkélyrácsok és kékeszöld minták díszítik. A növényi ornamentika nem csak kiegészítő elem: itt magának az épületnek a szerves részévé válik.

Érdekesség, hogy a homlokzat eredetileg sötétebb csontszínű volt, amelyből erőteljesen kiemelkedtek a kék virágok. A sarokrész a legdíszesebb, hullámos pártázatát egy fekete sas koronázza. A nyitott és zárt erkélyek váltakozása mozgalmassá teszi a homlokzatot, a kovácsoltvas remekeket pedig Fekete Pál szegedi mester készítette Magyar Ede tervei alapján.

A Reök-palota ma is Szeged egyik legjellegzetesebb látványossága, egy olyan alkotás, ahol a szecesszió és a természet találkozik – és ahol a víz motívuma kővé merevedve is él és mozog.

Schäffer-palota – egy hajdan díszes épület szomorú sorsa

A Schäffer-palota, más néven Burghardt-palota, Szeged belvárosának egyik különleges, bár mára kissé megfakult szecessziós emléke. A háromszintes lakóházat 1904-ben emelték Magyar Ede tervei alapján, a vaskereskedelemmel foglalkozó Schäffer-testvérek megbízásából.

A földszinten üzletek sorakoztak, amelyeket helyi kereskedők béreltek, míg az emeleteken tágas bérlakások kaptak helyet. A palota saroktornyai egykor díszes, szecessziós tetővel ékeskedtek, a homlokzat felső részén pedig gazdag ornamentika futott végig, amely méltóságot adott az épületnek.

Az 1920-as években azonban mindez megváltozott: a tulajdonosok a karbantartási költségekre hivatkozva szinte teljesen megfosztották az épületet eredeti díszeitől. Az egykori ragyogó szecessziós palotából mára csupán néhány apró részlet emlékeztet a régi pompára – a ház inkább árnyéka önmagának, mint élő tanúja egy gazdag korszaknak.

Mégis, a történet nem zárult le végleg: 2013-ban Szeged és Szabadka önkormányzatai közösen pályáztak az Európai Unió támogatására, hogy határ menti együttműködés keretében több szecessziós épületet felújítsanak. Szeged ebből az alapból 50 millió forintot nyert a Schäffer-palota rekonstrukciójára – esélyt adva arra, hogy az épület egyszer újra felragyogjon.

Bár a Schäffer-palota ma már csak árnyéka egykori díszességének, mégis fontos emlékeztetője annak, hogy a városi épületek nemcsak kövek és falak, hanem élő történetek.

Új zsinagóga – a fény és a stílusok találkozása

A szegedi Új zsinagóga előtt az ember önkéntelenül is megáll, és elakad a lélegzete. 1900 és 1902 között épült Baumhorn Lipót tervei alapján, és méltán tartják Magyarország második, Európa negyedik legnagyobb zsinagógájának.

Baumhorn pályája során összesen 22 zsinagógát tervezett, de a szakértők és a rajongók egyaránt egyetértenek: ez az épülete a mesterműve. Nem is lehet máshogy gondolni rá, amikor az ember belép, és egyszerre tárul elé a szecesszió kecsessége, a mór-arab motívumok egzotikuma, a barokk pompa, a gótikus ívek emelkedettsége és a román stílus nyugalma. Mintha minden stílus itt, egyetlen térben kiegyezett volna egymással.

A hatalmas belső tér 1340 ülőhelyet rejt: 740 férfinak a földszinten és 600 nőnek a karzatokon. Az akusztikája lenyűgöző, ezért ma komoly- és könnyűzenei koncerteknek ad otthont, ahol a hangok épp úgy kitöltik a teret, mint a fény.

A 19. század végén a szegedi zsidó közösség kinőtte a régi imaházát, így vált szükségessé az új, monumentális templom építése. 1944-ben azonban tragikus fejezet következett: a zsinagóga a gettó központi helyszíne lett, ahol az elhurcoltak ingóságait halmozták fel. A városparancsnok azonban sokat tett azért, hogy a templom és a benne rejlő értékek megmaradjanak.

Méretei önmagukban is lenyűgözőek: 48 méter hosszú, 35 méter széles, tornya 48,6 méter magas, a belső tér belmagassága pedig 32 méter. A tartószerkezet teljes egészében acélból készült – ez akkoriban igazi mérnöki bravúrnak számított.

Az Új zsinagóga ma is Szeged egyik legnagyobb büszkesége: egy hely, ahol építészet, történelem és spiritualitás találkozik, és ahol a fény sosem halványul el.

Ikervillák a Lechner téren – két tanár álma

A Lechner tér különleges látványossága a két egymás mellett álló ikervilla: a Raffay-ház és a Szígyártó-ház. Mindkettő a szegedi szecessziós polgári építészet gyönyörű példája, és nem csupán épületek, hanem történetek is – tanárokról, családokról és a város múltjáról.

Raffay-ház

A Raffay-házat Raffay László, a szegedi ipari iskola tanára építtette 1903-ban Kótay Pál tervei alapján. A telket kollégája, Szígyártó Albert közreműködésével vásárolta meg, majd kettéosztották, így született meg az ikervillák koncepciója.

A Raffay-ház a Lechner-tér tervezett feltöltése miatt magasföldszintes kialakítással készült. A lábazata nyerstégla, míg a magasföldszint vakolt felületet kapott. Az épület homlokzatán mázas kerámiadíszítés fut körbe. Az oromfal tégladíszei adják meg az épület karakterét, amely sokáig a Raffay család otthona volt.

A második világháború idején a ház a Tábith családhoz került, akik egészen 1990-ig éltek benne. Tábi Tibor, a JATE oktatója végül a piaristákra bízta az épületet, akik jelentős átalakításokat és felújítást végeztek rajta. 1992 óta kollégium működik az egykori családi villában.

Szígyártó-ház

Az ikervillák másik tagja, a Szígyártó-ház szintén 1903-ban épült. Építtetője, Szígyártó Albert – ipariskolai tanár, később a szegedi második szabadkőműves páholy alapító mestere – különleges otthont álmodott magának.

Az 1879-es árvíz után a város ezen részének szintjét meg akarták emelni, így az épület másfél emeletesnek készült. A jelenlegi földszintet eredetileg pincének tervezték, és csak ideiglenes engedéllyel használták lakásként – érdekes módon a terület feltöltése azóta sem történt meg.

A Szígyártó-ház homlokzata különösen figyelemfelkeltő: téglaburkolata mellett a zöld kerámiadíszek futnak végig rajta, amelyek pávatollakat idéznek. Ez a díszítés egyszerre elegáns és játékos, tökéletes példája a szecesszió formanyelvének.

A Lechner téri ikervillák története két tanár barátságát és a szecesszió hétköznapi szépségét őrzi – így váltak a tér igazi ékszereivé.

A szegedi víztorony – a vasbeton úttörője

A Szent István téren magasodó szegedi víztorony nemcsak a város jelképe, hanem a magyar ipartörténet egyik mérföldköve is. 1904-ben készült el, tervezője Zielinski Szilárd, a magyar vasbetonépítés úttörője.

A 20. század elején egy ekkora víztorony felépítése rendkívül merész vállalkozásnak számított. 1903-ban Szeged pályázatot írt ki egy 1000 köbméteres toronyra – rövid határidővel, bonyolult műszaki feltételekkel. Végül csak Zielinski Szilárd és statikus munkatársa, Jemnitz Zsigmond terve felelt meg a kihívásnak. Az ő elképzelésük valósult meg, és született meg a torony, amely teljes magasságával (zászlórúddal együtt) 54,9 méterre emelkedik a tér fölé.

Zielinski az 1900-as párizsi világkiállításon ismerkedett meg a Hennebique-féle francia vasbetonépítési módszerrel. A technológiát hazahozta, magyarországi felhasználására engedélyt szerzett, majd itt fejlesztette tovább – így vált a vasbeton építés egyik úttörőjévé. A víztorony ennek a modern építési eljárásnak az első jelentős magyar példája.

Bár szerkezetileg modern volt, külsejében nem mondott le a művészi igényességről sem: szecessziós homlokzatát Korb Flóris és Giergl Kálmán tervezték. Így a víztorony egyszerre testesíti meg a technikai haladást és a századforduló stílusának szépségét.

2003-ban ipartörténeti műemlékként egyedi védettséget kapott, ma pedig kiállítások és rendezvények helyszíneként is látogatható – így a múlt és a jelen szinte kézzel foghatóan találkozik benne.

A szegedi víztorony a modern technika és a művészi szecesszió ritka találkozása – egyszerre jelképe a fejlődésnek és a szépség iránti örök vágyunknak.

Móricz-ház – a szecesszió eltűnt és újraéledt díszei

A Szent István tér déli sarkában, a víztorony közelében áll a Móricz-ház, amelyet Móricz József postatisztviselő megbízásából építettek 1910 és 1912 között, Raichle J. Ferenc tervei alapján.

A homlokzat eredetileg juhászok subáját idéző díszítést kapott, belső tereit pedig szecessziós falfestmények tették különlegessé. A korszerű megoldások közé tartozott, hogy már a lift helyét is megtervezték – ám a felvonó sosem készült el, bedobozolva maradt az udvarban egészen a második világháborúig, amikor nyomtalanul eltűnt.

Az évtizedek során a nagypolgári lakások kisebb lakásokra darabolódtak, a külső díszeket bevakolták, a falfestményeket lemeszelték, a kovácsoltvas korlátokat eltávolították. Mire az 1990-es évekhez érkezett, a hajdani szecessziós ékszer szinte teljesen elveszítette eredeti fényét.

A fordulat 2007-ben jött el, amikor egy vállalkozás megvásárolta és átfogó felújítást végzett rajta – így a Móricz-ház, ha nem is teljes pompájában, de ismét méltó módon állhat Szeged egyik forgalmas terén.

A Móricz-ház története figyelmeztetés és remény is: megmutatja, mennyire könnyű elveszíteni a múlt értékeit, de azt is, hogy kellő figyelemmel és gondoskodással újra életre kelthetők.

Gróf-palota – Szeged szecessziós óriása

A belváros szívében magasodó Gróf-palota Szeged legnagyobb szecessziós épülete, amely szinte érintetlenül vészelte át az elmúlt évszázadot. Az építkezést Gróf Árpád Márton, a város akkori főügyésze kezdeményezte: célja az volt, hogy otthont teremtsen Szeged gazdag tisztviselőinek.

Az épület tervezője Raichle J. Ferenc volt, aki alig 13 hónap alatt valósította meg a palotát. A háromszögletű telekre épült, három utcára nyíló hatalmas ház már messziről is impozáns látvány: változatos homlokzatát oromfalak, erkélyek, beugrók és két saroktorony teszi igazán különlegessé.

A keleties hangulatú, kék, sárga és aranyszínű díszítések között felfedezhetők a magyar népművészetből átvett motívumok is, így az épület egyszerre sugároz egzotikus eleganciát és hazai, ismerős hangulatot. A belső terek sem maradtak díszítés nélkül: a lépcsőházat kovácsoltvas korlátok ékesítik, a homlokzatot pedig gazdag vasdíszek és erkélykorlátok teszik mozgalmassá.

A 2010-es évek elejére a karbantartás hiánya miatt a palota súlyos műszaki problémákkal küzdött: a homlokzat több helyen megkopott, a tető beázott. 2013-ban azonban Szeged, Szabadka és Zenta közösen pályázott az Európai Unió támogatására, amely lehetővé tette legalább a tetőszerkezet felújítását.

A Gróf-palota nemcsak mérete miatt impozáns, hanem azért is, mert egyszerre testesíti meg a szecesszió gazdagságát és a magyar népművészet meghittségét – így vált Szeged egyik legikonikusabb épületévé.

Református-palota – ahol a puritánság és a szecesszió találkozik

A Református-palota 1912-ben készült el Magyar Ede tervei alapján, és már első pillantásra szokatlan tömegformálásával ragadja meg a figyelmet. Az ötszög alakú telekre két, V alakban távolodó tömböt emeltek, amelyeket a földszinti bejárat köt össze. A két szárny közötti zárt udvar különös nyugalmat sugall, mintha elrejtené a város forgatagát.

A megbízó a Református Egyház volt, amely parókiának és lakásoknak szánta az épületet. Funkciója máig változatlan – bár 1953-ig iskola is működött benne, a földszinten pedig üzletek sorakoztak, ahogy azt a korszak városi palotáinál megszokhattuk.

Ha közelebb lépünk, a bejárat fölötti kőkorláton éneklő gyermekek szobrai mosolyognak ránk, a homlokzat pedig mozaikokkal mesél: az egyik a szántás és vetés, a másik az aratás jelenetét idézi meg. Ezek a képek egyszerre utalnak a mindennapi munkára és a hit közösségformáló erejére.

A homlokzat visszafogott díszítése, hullámzó ívei és stukkói a szecesszió nyelvén szólnak, mégis a református puritánság jellemzi – a kettő találkozása adja meg az épület különös, felejthetetlen hangulatát.

Vasalóház – Szeged különleges építészeti gyöngyszeme

A szegedi Vasalóház 1912 és 1913 között épült Baumhorn Lipót tervei alapján. Nevét jellegzetes, vasalóra emlékeztető formájáról kapta – ahogy a belváros utcáin sétálunk, rögtön szemet szúr ez a különös alakú sarokház, amely minden irányból más arcát mutatja.

Az épület megvalósítása nem ment zökkenőmentesen: az engedélyezést eleinte megtagadták, mert a beépítetlen területből 29 m² hiányzott. Végül azonban elfogadták azt az érvet, hogy a telek szabálytalan formája másfajta elrendezést nem tett volna lehetővé, és a világítás, szellőzés is megfelelő volt. Így indulhatott el a kivitelezés.

A Takaréktár utcai főbejáraton át léphetünk az épületbe, míg a másik bejárat a Horváth Mihály utcára néz. A földszinten tíz üzlethelyiség sorakozott, raktárakkal és egy házmesteri lakással. A mezzaninszinten 17 iroda kapott helyet, míg az emeleteken tágas, három- és ötszobás lakások várták lakóikat.

A Vasalóház nem csupán egy különleges alakú épület, hanem annak bizonyítéka, hogy az építészet képes játékosan alkalmazkodni a legszabálytalanabb városi terekhez is – és így marad emlékezetes mindenkinek, aki rápillant.

Deutsch-palota – a színek és formák szecessziós ünnepe

A belváros egyik legszebb ékszerdoboza a Deutsch-palota, amely 1900 és 1902 között épült Erdélyi Mihály tervei alapján. A homlokzat és a lépcsőházak díszítése azonban Lechner Ödön munkáját dicséri, így nem véletlen, hogy sokan a budapesti Postatakarékpénztár rokonának tartják.

Ahogy megpillantjuk a palotát, szinte azonnal magával ragadnak a színek. A zöld, kék és narancs merész kombinációja a korszakban igazi újdonságnak számított. A homlokzatot Zsolnay-kerámiák ékesítik, amelyek a napfényben szinte életre kelnek, az erkélyek kovácsoltvas rácsai és a bejárat gazdag díszítése pedig mind-mind a századforduló szecessziós világát idézik.

Belül sem maradt el a modernség: a lakások fürdőhengerrel és káddal voltak felszerelve, ami akkoriban ritkaságnak számított, és a kényelmes, polgári élet szimbólumává tette az épületet. Később, a 20. század második felében, a Bábszínház működött benne egészen a ’80-as évek közepéig, így a gyerekzsivaj és a mesevilág is részévé vált a falak történetének.

Sétánk közben érdemes a szomszédos ház falára pillantani: ott Juhász Gyula versének, a Dózsa fejének részlete olvasható – mintha a palota szellemisége a költészethez is közel akarná hozni a járókelőt.

A Deutsch-palota a színek bátor ünnepe: Lechner Ödön keze nyomán a magyar népművészet motívumai kelnek életre a város szívében, ahol a múlt és a mesevilág találkozik.

Dankó Pista szobra – tisztelgés a nótakirály előtt

A Deutsch-palota közelében, a Kass Szálló előtt áll Szeged egyik legszívhezszólóbb emlékműve: Dankó Pista szobra. Margó Ede alkotása 1912-ben készült el, Ruskicai márványból, másfélszeres életnagyságban.

A történet azonban jóval korábban kezdődött. Amikor 1903 áprilisában, Dankó Pista halálát követően, elindult a mozgalom a híres nótaköltő emlékének megörökítésére, a kezdeményezést barátja, Pósa Lajos költő vezette. A város szülötte volt a századforduló legnépszerűbb nótaszerzője, akinek dalai egyszerre szóltak a szívről, a szerelemről és a mindennapi emberek érzéseiről.

Margó Ede szobra nem pusztán realista ábrázolás: lírai hangulatot sugároz, mintha a nótakirály maga is dalra fakadna a márványból. A művész annyira tisztelte Dankót, hogy nem fogadott el fizetséget a munkájáért – a szobor így valódi szeretetből és tiszteletből született.

Beregi-ház – népi motívumok és polgári élet találkozása

A Deák Ferenc utcában álló Beregi-ház a szecesszió egyik különleges színfoltja Szegeden. Az épület helyén valaha a város régi vára állt, majd lebontása után sokáig csak egy szerény kalyiba foglalta el a területet. Innen indult Beregi Lajos szegedi üzletember álma, amelyből Kótay Pál tervei nyomán egy elegáns szecessziós bérház született.

Kótay mesterien ötvözte az északnémet szecesszió formavilágát a magyar népművészet motívumaival. A világos keramittéglákat vörös téglasávok tagolják, a sávok közti felületeken pedig az alföldi pásztorok viseletének díszítéseit idéző minták bontakoznak ki. A homlokzat legszembetűnőbb eleme a saroktorony, amelynek alját sgraffitó díszíti, mintha a fal maga mesélne régi történeteket.

Az épület nemcsak szép, hanem praktikus is volt: földszintjén üzlethelyiségek sorakoztak, a pincék raktárként működtek, sőt az udvar alá is kiterjedtek. Az emeleteken a város igényes polgárai kaptak lakásokat, mellettük pedig szerény cselédszobák húzódtak meg – a félemeleten házmesteri lakással. A tetőtérben mosókonyhák kaptak helyet, bár a víznyomás csak a második emeletig ért fel. A második világháború idején a pince már más funkciót kapott: légoltalmi óvóhelyként vált a túlélés színterévé.

A Beregi-ház egyszerre szimbolizálja a szecesszió szépségét és a városi élet sokszínűségét: a népi motívumok díszítik, a polgárok mindennapjai éltetik, és a történelem nyomai teszik igazán emlékezetessé.

Márer-ház – a fateleptől az orvostudományig

A Tisza Lajos körúton álló Márer-ház különleges darabja a szegedi szecessziónak. Kevés olyan épület van, amelynek története ennyire kacskaringós lenne: a telken eredetileg Milkó Vilmos fakereskedő kezdett építkezni, vasbetonból – a korszak egyik úttörő technikájával –, ám minden engedély nélkül. A falak már álltak, amikor az építkezés megtorpant, és ekkor lépett színre Márer Ármin gabonakereskedő, aki megvásárolta a félig kész épületet.

A Márer család hosszú ideig küzdött a hatóságokkal, akik hol a statikai számításokat, hol az épület külső megjelenését kifogásolták. Az eredeti tervek folyamatosan módosultak, így végül a ház elveszítette elsődleges funkcióját – hogy paprikaőrlésre szolgáljon – és lakóházzá, majd középületté alakult át.

A homlokzat a geometrikus szecesszió hű példája: barázdált vakolata mintha faragott kőfalakat idézne, a hosszú függőleges nyílások pedig a román kori templomok lőréseit juttatják eszünkbe. A kupolákkal zárt tetőrész és a bagolyszerű motívumok egyaránt sejtelmes hangulatot kölcsönöznek az épületnek – mintha bölcsen figyelné a város változásait.

A történelem sötétebb korszakai itt is nyomot hagytak: a második világháború idején, a közeli Tisza-híd stratégiai fontossága miatt, a Márer-ház pincéit óvóhellyé alakították. Később cipész szövetkezet, majd az orvosi egyetem költözött be. Itt kapott helyet az Általános Orvosi Kar könyvtára, majd a Dékáni Hivatal, sőt 2008-ban egy emlékszoba is, amely Szent-Györgyi Albert munkásságát mutatja be.

2009-ben az épület hivatalosan is műemléki védelmet kapott – méltán, hiszen kevés épület van Szegeden, amely ennyire sűrítve hordozná magában a 20. század viszontagságait és átalakulásait.

A Márer-ház igazi túlélő: fatelepből indult, viharos évtizedeket élt át, majd a tudomány otthonává vált. Ez a küzdelmes, mégis felemelő történet teszi igazán egyedivé.

Szeged szecessziós épületei mind egy-egy korszak lenyomata, amely mesél a város gazdag múltjáról, az alkotók bátorságáról, a megrendelők álmairól és a városlakók mindennapjairól. Ezek az épületek remek kiindulópontot adnak egy szegedi városnézéshez.

A Reök-palota hullámzó vonalai, az Új zsinagóga fensége, a víztorony merész újítása vagy éppen a Márer-ház küzdelmes története mind azt bizonyítja: a szecesszió Szegeden maga az élet. Egy város, amely képes volt újra és újra megújulni, és közben olyan építészeti kincseket hagyott ránk, amelyek ma is ámulatba ejtenek.

Ha végigsétálunk ezeken az utcákon, valójában nemcsak az épületeket látjuk – hanem a város szívverését érezzük, azt a pezsgést, amely több mint száz éve is éltette Szegedet. És ahogy a nap fénye megcsillan a mozaikokon és kovácsoltvas díszeken, úgy ragyog fel bennünk is a felismerés: ezek a kincsek nem csupán a múlt részei, hanem a jelen élő részei is.

Ha szereted a szecessziót, ezek a cikkek is érdekelhetnek:

• Szecessziós iskolaépületek budapesten
• Lechner Ödön Postatakarékpénztára
• Marosvásárhely szecessziós épületei

Ha szeretnél értesülni a legfrissebb posztokról, kövess minket a Facebookon, az Instagramon vagy iratkozz fel a blog YouTube-csatornájára. Pinteresten és TikTokon is ott vagyunk!

Ha szeretnél még több képet látni Szeged szecessziós épületeiről, nézd meg az alábbi YouTube videót. Ha tetszett, ne felejtsd el lájkolni, megosztani, és feliratkozni a blog YouTube-csatornájára.

GYIK